Szobraink

DEBRECENI VÉNUSZ (1955)
Medgyessy Ferenc
Városi Strandfürdő
Mészkő, 173 cm
Talapzata márványlap borítású betonhasáb

A két világháború közötti időben a még mindig mezőgazdasági jellegű Vásárhely fejlődési energiái kimerültek. Rendkívül súlyos pénzügyi helyzetében mindössze három létesítmény valósult meg, az is külföldi, svéd eredetű, ún. Speyer-kölcsönből: a kórház bővítése, egy bérház és a strandfürdő. Ez utóbbi medencéit tekintve - előbb egy 100 méteres egybefüggő hideg vizes medence, mint az országban egyedülálló ilyen méretű medence, majd az ötvenes években ezt két 50 méteresre átalakított medence - korszerűnek volt mondható, ámde a fürdő építészetileg igénytelen és területe is rendkívül szűkre szabott volt. E sivár környezet esztétikai gazdagításának gondolata korábban is felmerült, de megvalósítására első ízben csak 1955-ben került sor, amikor Medgyessy Ferenc élete egyik utolsó alkotásaként a Debreceni Vénuszt faragta kőbe. A térbe helyezés, amelyet a helyszínen maga Medgyessy Ferenc jelölt ki, nagyon szerencsés. A 100 méter hosszú és 20 méter széles vízfelület végében a meleg vizű kút túlfolyója közepén emelt négyzetes hasábra került a szobor. A környező fák, kisebb épületek és a víz együttesében a világos, sugárzó fehér mészkő rendkívül művészi. Az egészalakos, haját igazító , álló női akt Medgyessy művészetének minden jellemzőjét és erényét csillogtatja: tömörség, zártság, egyszerűség. A fiatal test telt formái egészséges, természetes érzékiséget hordoznak. Életerő sugárzik a formás, kissé rusztikus faragású női testből. A láb és a csípő zárt, a karok és az arc már mozgalmasabb, részletgazdagabb, líraiabban megoldott. A mű a fürdő esztétikai ékessége. A nyáridőben itt megforduló több ezer embernek kedvelt, naponkénti művészi örömet nyújtó alkotásává vált.

VÍZBELÉPŐ (1962)
Ferenczy Béni
Városi Strandfürdő
Bronz, 190 cm
Talapzata fekete márványlap borítású betonhasáb

A szobor Vásárhelyre kerülésének története művészettörténeti jelentőségű. Ferenczy Béni 1955-ben a Majolikagyárban kerámiákat készített. Itt tartózkodása alatt ismerkedett meg a várossal is. A Strandfürdő látogatásakor elmondta neki Almási Gyula festőművész, hogy hamarosan Medgyessy szobor gazdagítja fürdőnket. Felvetődött a gondolat, amellyel Ferenczy Béni is egyetértett, hogy milyen szép lenne Medgyessyvel egy helyen egy Ferenczy mű is. Így a 20. század magyar szobrászatának két legnagyobb alkotója lenne együtt. Ferenczy Béni a hely jellegéből adódóan a „Vízbelépő"-re gondolt. Ez azonban ekkor már el volt kelve. A tihanyi mozi elé tervezték elhelyezését. Végül sikerült az illetékesekkel beláttatni, hogy egy akt szobor mégis inkább fürdőbe, mint filmszinház elé illik. Így adta át a Balatoni Intéző Bizottság a szobrot a városi tanácsnak. Sajnálatos, hogy akkor a Vízbelépő nem a Ferenczy Béni által eredetilrg javasolt helyre került. Ez Medgyessy Debreceni Vénuszával szemben a medence déli végének közepén lett volna. Az ugróállvány miatt azonban ez meghiúsult. Ez ha nem is volt ideális, de nagyjából megfelelt a szobornak. A művész által megálmodott helyre csak 2003-ban, a strand felújításakor és a Városi Sportuszoda felépítésekor került a Vízbelépő.

A férfi akt címének megfelelően előre és lefelé lép. A fiatal férfitest klasszikus szépséget hordoz. Arányos, mégsem érezzük elsődlegesnek a külső megjelenését. A műben test és lélek él együtt. Mindez a tartásból, az előrehajló test, a lefelé néző fej elmélyültséget, szellemiséget kifejező voltából fakad. Kitűnően használta ki a művész a bronz anyagszerűségét, alakíthatóságát.

Felhasznált forrás: Dömötör János: Vásárhely szobrai

Nagy Attila: Vásárhelyi Vénusz, bronz.

Vásárhelyt túlzás nélkül nevezhetjük a szobrok városának is. Igaz ez a számszerűséget illetően, hiszen százötvenhárom szobor, illetőleg autonóm művészeti igényű dombormű ékíti, szépíti a várost. Ha azonban művészeti ágon belül tekintjük a tematikai megoszlást, némi egyoldalúságot kell megállapítani. A plasztikai alkotása nagy része emlékmű. Hiányoznak az emberi környezet, a természet esztétikumát megjelenítő művek.

Éppen ezért nagy örömmel kellett üdvözölni, amikor a városi Fürdő bejáratánál leleplezhettük Nagy Attila fiatal vásárhelyi szobrászművész egész alakos, bronz Vásárhelyi Vénuszát. Vénuszt a szerelem latin istennőjét nagyon sok művész változatos megoldásban ábrázolta, jelenítette meg. Leggyakrabban a női test természetes szépségét, mások a nemiség karakterisztikumát hangsúlyozták a motívum megjelenítésében.

Nagy Attila a gyöngédséget helyezte előtérbe a Vásárhelyi Vénusz megoldásánál. Kifejezi ezt a test finom vonalainak, karcsú, lágy formáinak hangsúlyozása. A természetes szépséget sikerült a művészi szép formájába átkölteni, a szép modell esztétikumának feláldozása nélkül. A természeti és a művészi szépség egységét alkotva hozta létre a kitűnő szobrot Nagy Attila.

A szobor térbehelyezése is kitűnő. A megközelítés adottsága lehetővé teszi az egész és a részletgazdagság együttes érvényesülését, szemlélői élvezetét. Külön értéket képez, ahogyan a nap reggeltől estig változatos megvilágítás által a test teljes körplasztikai lehetőségei, értékei érvényesülnek.

A Vásárhelyi Vénusz értékes művel gazdagítja a vásárhelyi és magyar szobrászművészetet.

Nagy Attila (Hódmezővásárhely, 1966, december 29). A Képzőművészeti Főiskola és a Pécsi Tudomány Egyetem elvégzése után visszatért szülővárosába, ahol most is él és számos kiállításon szerepelt és nyert díjat : Hódmezővásárhely Őszi Tárlat: Tornyai Plakett, Váci Téli Tárlat: Fő díj, XI. Országos Portrébienálé: Arany Diploma, Római Akadémia Ösztöndíj, Phd Dla ösztöndíj, Görög Mitológia Pályázat: Fő díj stb...

Közel húsz egyéni kiállítást rendezett különböző városokban és részt vesz az országos szakmai kiállításokon is.
Köztéri munkái állnak Sopronban ( Művészetek Allegóriája), Hódmezővásárhelyen ( Földanya, Vásárhelyi Vénusz), Zebegényben ( Szőnyi István mellszobor), Nagymaroson (Szent Márton és a koldús)

Hódmezővásárhely, 2009-06-19, Dr. Dömötör János